Berlin,

Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja. A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak Már régóta szerettünk volna bejutni a városba. Végre úgy alakult, hogy Berlin közelében kellett eltöltenünk egy 24 órás csökkentett heti pihenőt. Meg is ragadtuk az alkalmat, hogy ízelítőt kapjunk a német főváros látnivalóiból.

Mi a Rastätte Stolper Heide nevű AGIP benzinkúton tudtunk megállni (A111 autópálya). Ez a kút a kirándulás szempontjából nem az ideális, viszont ez esett útba, és itt volt hely szombat este 10 óra körül. Jobb lett volna az Raststätte Avus, amely az A100/A115 pálya találkozásánál van, de ott már nem volt hely. Ez azért lett volna jobb, mert kb. 900 m gyaloglással elérhető a Westkreuz nevű közlekedési csomópont, ahol több S-Bahn vonal, és busz vonal is találkozik.  Berlin körül az A10 autópálya a „ring”, ahol van néhány benzinkút és parkoló, de azokról nehéz bejutni a városba, és fáradtan, késő este szinte lehetetlen tömegközlekedési eszközzel visszajutni, csak a taxi jöhet szóba, ami a nagy távolságok miatt  költséges megoldás.

Reggel ködös időre ébredtünk, de a köd kezdett felszállni, és az időjárás előrejelzések napos idővel kecsegtettek bennünket. Az AGIP kútról csak sok gyaloglással tudtunk volna elérni egy buszmegállót, ezért a stoppolás mellett döntöttünk. Pár perc várakozás után egy német turistabusz állt meg a benzinkúton. Már meg sem lepődtünk, hogy a két gépkocsivezető lengyel. Elmondtam nekik a „varázs mondatot”: „Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!”, azaz: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!” Természetesen felvettek, és elvittek egy buszpályaudvarra, (Masurenalle/Messedamm) ahol átszálltunk az U2 metróra, és azzal eljutottunk a Potsdamer Platzra. Innen gyalog, illetve Big busszal folytattuk a városnézést.

"Berlin Németország fővárosa, egyben tartományi rangú városállama (szövetségi tartománya) és a Berlin/Brandenburg nagyvárosi régió centruma. 3,5 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa, egyben az Európai Unió 2. legnépesebb városa London után.A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. (forrás: wikipedia)

Nagy kiterjedésű város, és a látnivalók is messze vannak egymástól, ezért gyalogosan szinte esélytelen, hogy bejárjuk, főleg ha csak egy napunk van rá. Nagyon jó a városban a tömegközlekedés, de annak, aki először jár itt, nem javasoljuk hogy csak a tömegközlekedési eszközöket használja, mert rengeteg időt elpocsékol a tájékozódásra, és a járművekre való várakozásra.

Mint sok más nagyvárosban, úgy itt is van városnéző buszjárat HOP-ON HOP-OFF. Mi a BIGBUS BERLIN piros járatát választottuk. 27,- €/fő/1nap a menetjegy, amely az első utazás kezdetétől 24 órán át érvényes, és bármelyik megállóban le, illetve felszállhatunk a kabrió emeletes buszokra.(https://www.bigbustours.com/en/berlin/berlin-bus-tours/ ) Sok nyelven van idegenvezetés is, sajnos a magyar nincs köztük. Adnak egy térképet is, amely megkönnyíti a tájékozódást, és térben el tudjuk helyezni a látnivalókat, segít az útiterv elkészítésében. Először érdemes egy teljes kört menni, mert így ki tudod választani, hogy melyik megállókban akarsz leszállni, hogy gyalogosan is ismerkedj a nevezetességekkel.

A Potsdamer Platzon többek között a kontinens első forgalomirányító lámpája is látható. Vannak itt modern üvegpaloták, és a Berlini Fal egy darabja is, amit rágógumikkal ragasztottak tele.

A Brandenburgi kapu felé menet láttuk a legnagyobb németországi holokauszt emlékművet, és Ampelmannt is. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ampelm%C3%A4nnchen)

A Brandenburgi kapuval szemben látható a győzelmi oszlop,

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C5%91zelmi_oszlop_(Berlin))

 a kapu másik oldalán pedig az Unter den Linden, Berlin egyik fő utcája.

A Brandenburgi kaputól már csak néhány lépés a Német Parlament épülete, a Reichstag.

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Reichstag_(%C3%A9p%C3%BClet))

A kupolába előzetes regisztráció után föl lehet menni. Sajnos mi nem jutottunk föl.

Egy nagy parkon keresztül elsétáltunk a Győzelmi oszlophoz. Itt úgy döntöttünk, hogy nincs mese, föl kell szállnunk a Bigbuszra, mert nem tudunk eljutni a még hátralévő helyekre sötétedés előtt, márpedig a fényképekhez az egyik legfontosabb „kellék” a fény! Jó döntés volt, kár hogy nem sokkal korábban döntöttünk így.

A buszból láttuk a fal egy jókora darabját, a Chekpoint Charlit, majd leszálltunk a Gendarmenmarkton. A Gendarmenmarkt  Berlin egyik legszebb tere, található ott  2 gyönyörű – egymásra nagyon hasonlító- templom, a tér közepén pedig a Konzerthaus áll.

A következő busszal a TV toronyhoz mentünk. Itt megváltottuk a belépőjegyet, de a liftre sokat kellett várni, ezért elmentünk a szigetre a Dómhoz. A Spree folyó partján, a dómmal szemben van a DDR múzeum, és innen lehet hajókirándulásra is benevezni. Útba esett a Neptun szökőkút, és a Rotes Rathaus is.

Nagy élmény volt a TV toronyból megcsodálni a lemenő nap sugaraiban fürdőző várost, Nelli tudott is sok szép felvételt készíteni. 40 másodperc alatt vitt föl bennünket a 15 személyes lift 203 m magasra a panoráma szintre. Itt zárt üvegablakokon keresztül csodálhatjuk meg a panorámát, és az ablakoknál fényképek, magyarázó szövegek vannak, hogy pontosan mit is láthatunk onnan. A panoráma szinten mindössze 15 cm a szél miatti kilengés, de a 368 m magas antenna is csak kb. 60 cm-t leng ki.

 

Mire lejöttünk a toronyból, besötétedett, és a bigbuszok sem jártak már. Metróval visszamentünk a Chekpoint Charlihoz, mert a buszról hangulatos helynek tűnt. Sajnos későn érkeztünk, mert már bezárt a Fal múzeum, és a kis boltok is. Kis gyaloglással eljutottunk még a Trabi world-höz, de már az is zárva volt. Kárpótlásul láthattuk közelről a Fal egy hosszú darabját a Niederkirchenstrassén. A közelben van a Terror múzeum, de már az is zárva volt. Visszasétáltunk az U6 metró megállójához, és elutaztunk a végállomásig, az Alt-Tegel megállóig. Itt a közelben van egy taxi droszt, ahol szinte mindig van szabad kocsi, és 22,-€ fejében visszajutottunk a kamionunkhoz. Ezt az utóbbi kiadást megspórolhattuk volna, ha a városközponthoz közeli parkolóban, benzinkúton tudunk leparkolni. Viszont fontos volt, hogy legyen kulturált WC és fürdési lehetőségünk. Az AGIP kúton ez 50 cent, illetve 3,-€ ellenében rendelkezésünkre állt. Hasonló árakon az AVUS-nál is elérhetők a szolgáltatások, csak este 10 körül már elég reménytelen ott helyet találni.

A Potsdamer Platzon többek között a kontinens első forgalomirányító lámpája is látható. Vannak itt modern üvegpaloták, és a Berlini Fal egy darabja is, amit rágógumikkal ragasztottak tele.

A Brandenburgi kapu felé menet láttuk a legnagyobb németországi holokauszt emlékművet, és Ampelmannt is. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ampelm%C3%A4nnchen)

A Brandenburgi kapuval szemben látható a győzelmi oszlop,

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C5%91zelmi_oszlop_(Berlin))

 a kapu másik oldalán pedig az Unter den Linden, Berlin egyik fő utcája.

A Brandenburgi kaputól már csak néhány lépés a Német Parlament épülete, a Reichstag.

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Reichstag_(%C3%A9p%C3%BClet))

A kupolába előzetes regisztráció után föl lehet menni. Sajnos mi nem jutottunk föl.

Egy nagy parkon keresztül elsétáltunk a Győzelmi oszlophoz. Itt úgy döntöttünk, hogy nincs mese, föl kell szállnunk a Bigbuszra, mert nem tudunk eljutni a még hátralévő helyekre sötétedés előtt, márpedig a fényképekhez az egyik legfontosabb „kellék” a fény! Jó döntés volt, kár hogy nem sokkal korábban döntöttünk így.

A buszból láttuk a fal egy jókora darabját, a Chekpoint Charlit, majd leszálltunk a Gendarmenmarkton. A Gendarmenmarkt  Berlin egyik legszebb tere, található ott  2 gyönyörű – egymásra nagyon hasonlító- templom, a tér közepén pedig a Konzerthaus áll.

A következő busszal a TV toronyhoz mentünk. Itt megváltottuk a belépőjegyet, de a liftre sokat kellett várni, ezért elmentünk a szigetre a Dómhoz. A Spree folyó partján, a dómmal szemben van a DDR múzeum, és innen lehet hajókirándulásra is benevezni. Útba esett a Neptun szökőkút, és a Rotes Rathaus is.

 

Nagy élmény volt a TV toronyból megcsodálni a lemenő nap sugaraiban fürdőző várost, Nelli tudott is sok szép felvételt készíteni. 40 másodperc alatt vitt föl bennünket a 15 személyes lift 203 m magasra a panoráma szintre. Itt zárt üvegablakokon keresztül csodálhatjuk meg a panorámát, és az ablakoknál fényképek, magyarázó szövegek vannak, hogy pontosan mit is láthatunk onnan. A panoráma szinten mindössze 15 cm a szél miatti kilengés, de a 368 m magas antenna is csak kb. 60 cm-t leng ki.

 

Mire lejöttünk a toronyból, besötétedett, és a bigbuszok sem jártak már. Metróval visszamentünk a Chekpoint Charlihoz, mert a buszról hangulatos helynek tűnt. Sajnos későn érkeztünk, mert már bezárt a Fal múzeum, és a kis boltok is. Kis gyaloglással eljutottunk még a Trabi world-höz, de már az is zárva volt. Kárpótlásul láthattuk közelről a Fal egy hosszú darabját a Niederkirchenstrassén. A közelben van a Terror múzeum, de már az is zárva volt. Visszasétáltunk az U6 metró megállójához, és elutaztunk a végállomásig, az Alt-Tegel megállóig. Itt a közelben van egy taxi droszt, ahol szinte mindig van szabad kocsi, és 22,-€ fejében visszajutottunk a kamionunkhoz. Ezt az utóbbi kiadást megspórolhattuk volna, ha a városközponthoz közeli parkolóban, benzinkúton tudunk leparkolni. Viszont fontos volt, hogy legyen kulturált WC és fürdési lehetőségünk. Az AGIP kúton ez 50 cent, illetve 3,-€ ellenében rendelkezésünkre állt. Hasonló árakon az AVUS-nál is elérhetők a szolgáltatások, csak este 10 körül már elég reménytelen ott helyet találni.